Ha megvan a masina, jöhet a fúrókészlet. Takarékossági szabály, hogy ne vegyünk túl drágát, mert így is, úgy is eltörnek előbb-utóbb, és könnyen el is tűnnek.
A fúrókból többnyire háromféle van egy készletben: fához, betonhoz és fémhez. A falfúráshoz a betonosat használjuk, ezeknek szélesebb a feje, általában pirossal meg is színezik (ld. képünkön, ahol egymás mellett egy beton és egy fémfúrót látunk, külön képen pedig fafúrót). A legtöbb polcot általában a 8-as méretűvel fogjuk felfúrni, a kisebb súlyú cuccokhoz általában a 6-os megfelelő. Ennek megfelelően számozott csavar és tipli (a falban a csavarnak helyet csináló, zárt végű, vékony műanyag cső, szakszerűen dűbel) készletet is vegyünk: a barkácsáruházak polcain a legtöbbször jól eligazítanak, hogy melyik csavar és melyik dűbel milyen feladatra való (azért egy későbbi posztban erre visszatérek, mert még férfiaknak is gyakran újdonság, hogyan lehet tökéletes tiplit venni egy vékony gipszkarton laphoz).
Fafúró
Érdemes kicsit gyakorolni a rendszeretést és a fúrófejeket eredeti tokjukba visszatenni, mert itt máskor is megtaláljuk jelzéssel együtt. Összekeverve valami fiók alján piszok nehéz őket kiválogatni.
Betonhoz (pirossal jelölve) és fémhez
És persze vegyünk gépbe rakható csavarhúzó készletet (van hogy a géppel összecsomagolják), festékkeverőt, csiszolófejet, drótkefét – ami csak kellhet.
Kommentek